20220322_143804.jpg
szigethyanna1.jpg
Godot Katalizator dij l 2022_ideiglenes logo.jpg

SZIGETHY ANNA

Home, sweet home

2022 Godot Katalizátor díj - finalista 

Kiállítás: HETEROTÓPIA – minőségi tér: 2022. március 24 – április 10.

SZIGETHY ANNA, képzőművész, egyetemi docens

 

Szigethy Anna a budapesti Magyar Képzőművészeti Egyetemen diplomázott festő szakon, majd Párizsban az Université Paris 8. esztétika szakán, képzőművészeti fotográfia szakirányon végzett. Épített táj, nem-hely és köztér a kortárs fotográfiában című doktori disszertációját a Magyar Képzőművészeti Egyetemen védte meg.

Általában fotóalapú munkákat készít, amelyeket videókkal, átalakított bútorokkal

és más, a hétköznapokban használatos tárgyainkkal egészít ki.

A térben elhelyezett művek a nézőt fizikailag is bevonják magába az alkotásba,

és komplexebb élményt nyújtanak.

 

Home, sweet home

fotósorozat, 2018, 90x120 cm és papírtáskák egyedi printekkel, 2022, 60x65x30 cm

 

Véletlen egybeesések - gerjesztett bizonytalanság

rizográfiáról készült fotográfia, 2021, 138x200 cm

 

 

HOME, SWEET HOME - az otthonról és az otthontalanságról

 

„Mivel néhány éve eladtuk a családi otthont, ahol felnőttem, elkezdett foglalkoztatni az otthonosság-otthontalanság témája. Mit kezdjen az ember az emlékeivel és az élményeivel, amelyek szorosan kapcsolódnak egy adott térhez, egy olyanhoz, amelyet éppen feladni kényszerül?” - kérdezi Szigethy Anna képzőművész.

 

Az Európát elért menekülthullámmal kapcsolatban, látva az embereket a tranzitban, akiknek másfél négyzetméternyi karton jelentette az otthont, a helyet, amelyet sajátjuknak nevezhettek a világból, elkezdtem gondolkodni egy installáción, amelynek témája a fizikai /érzelmi térfoglalás, az otthon fogalmi hálója és jelentősége. Tragikus aktualitást ad az itt látható megvalósított munkának az ukrajnai háború, ahol több millió ember hagyja el otthonát kényszerűségből, drámaian rövid időn belül.

 

A kiállítótérben egy kiürített lakás részleteit, konkrétan a művész volt lakásának különböző nem-helyeit láthatjuk nagyméretű fotókon és utazótáskákra printelve.

A képek „felesleges”, jelentéktelennek tűnő részleteket ábrázolnak a már üres lakásból, miközben emlékjelként működnek. A tartalmat a fotók kivitelezése is alátámasztja: az akvarellpapírra nyomtatott fotográfiák sokkal inkább grafikának hatnak. A matt és „kiszívott” színek archív hatást és egyúttal időtlenséget kölcsönöznek a képeknek. Annak ellenére, hogy részleteket, egy-egy sarkot vagy falrészt látunk a képeken, mégis érzékelhető a tér, sőt, valamilyen nyugalom és teljességérzet hatja át őket.

A kiállítótér közepén elhelyezett objektek (nagyméretű papírzacskóknak tűnő tárgyak) egyrészt a költözést, a konkrét fizikai tér elhagyását jelképezik, másrészt az emlékek egymásra halmozódását érzékeltetik. Az utazózsákokra közeli nézőpontból rögzített térrészletek (parketta, fal, konyhai kőpadló) kerültek. Lépéseink, tekinteteink nyomai, amelyeket talán magunkkal viszünk. A konkrét fotók és az emlékek szatyrai így együtt „beszélnek” a fizikai és az érzelmi térfoglalásról, az otthon jelentőségéről.

 

Az installáció harmadik darabja, kvázi végpontja egy nagyméretű fotográfia, melyet a művésznő egy saját rizográfia nyomatáról készített. A külvilág talált, meglehetősen nyugtalanító, környezetéből kiemelt darabja. Szigethy Anna Le Havre-ban, szokatlan városi szituációkat fotózva talált erre a monumentálisnak tűnő darabra, amelyből ezt a nyomatot készítette. Az elmozduló rétegek, a fekete-fehérben véletlenszerűen megjelenő kék tónus miatt dinamikus, drámai hatást mutató alkotás egyfajta összefoglalója annak, ami körülöttünk történt, történik az elmúlt két évben a Covidtól az ukrajnai háborúig. Amikor olyan alapvetések, mindennapi dolgok, mint a karantén vagy éppen az otthon elhagyása, az utazás, a találkozások, egy viszonylag kiszámítható jövőkép eltűntek és az ismeretlentől (betegségtől, háborútól) való félelem intenzív megélése „berobbant” életünkbe, tudatunkba.

20220322_143812.jpg