Erdei Krisztina: Formaságok - 2009-11-19 — 2009-12-19 - Godot Galéria


2008 Budapest, Hungary


A Godot Galéria szeretettel meghívja Önt

Erdei Krisztina

Formaságok című kiállítására.

Megnyitó: 2009. november 19-én csütörtökön 20 és 22 óra között

A tárlaton válogatást mutatunk be a művész 2007-ben hasonló címmel (Formaságok) megjelent könyvének anyagából illetve a tartalmilag ehhez kapcsolódó legfrissebb munkákból.

A kiállítás december 19-ig tekinthető meg, keddtől péntekig 10 és 18, szombaton 10 és 13 óra között.


2008. 06., Szeged, Hungary

Írások a művészről:

„Csaknem valamennyi képének valami különös, elég furcsa karaktere van. Mintha normál beállítottságú képnézegetésünk közben egy másik adást fognánk, mintha kéretlenül folyamatosan spam-eket kapnánk. Fotói humorosak, de túl vannak a groteszken, nem is ironikusak, inkább normál észlelési tapasztalatainkat megkerülő patafizikus ébren álmodásnak mondhatnánk őket. Ennél persze sokkalta a valóságban gyökerezők fényképei, amelynek révén sikerül érdekes összefüggésekre, formai analógiákra, gondolati pendantokra felhívnia a néző figyelmét. Annál zavarba ejtőbb a tény, hogy sokszor valós szociális, kulturális, vagy életmódbeli érdekességek, anomáliák vizsgálata és rögzítése képei születésének alapja.” – Készman József



2007.06.11., Nahariyya, Israel

„Erdei Krisztina úgy tűnik, képek által értelmezi az életét. Egy kvázi vizuális naplót készít azáltal, hogy kihasználja a digitális technika emberi léptékkel nézve „korlátlan” potenciálját, azaz mindig magánál tartva gépét a képkészítés lehetőségét maximálisra növeli. Így megteremti annak a lehetőségét, hogy bármilyen véletlenszerű impulzust megörökítsen és visszanézhessen egyszerre az adott helyen és időben, ami kitágítja a kísérletezés esélyét és nagyobb teret ad a közvetlen reflexióknak élete történéseiben.

Képei formavilága a privát fotó esztétikáját idézi: a kompozicionális szabályokra látszólag nem figyelve, „össze-vissza” kattintgatva egyes elemek zavaróan ki-belógnak a képbe, vagy bosszantóan életlenek. A nem éppen a legjobb pillanatban elkapottnak tűnő emberi arcok öntudatlan fintorban rögzülnek. Mivel a privát képek zöme technikailag képzetlen készítőhöz kötődik, ezek a felvételek esetében megengedhetők az olyan „szarvashibák”, mint a nem az adott fénynek megfelelő expozíciós idő, vagyis a képek erős túl –vagy alulexponálása. Az adott képsorozat egyenetlen tónusai szintén a pillanatok esetlegességét, ebből eredően viszont őszinte közvetlenségét erősítik.” – Böröczfy Virág




„Erdei elegánsan szakít azokkal a pálya- és karrierépítő húzásokkal is, amelyekkel az önmaguk identitását jól pozícionáló és menedzselő hazai kortárs művészek oly gyakran operálnak manapság, és amitől persze még inkább tökegyformák lesznek. Ha viszont könyvének lapozgatása közben a képi narratívára is figyelünk, a képek mögül „valaki” mégis jól artikuláltan szól hozzánk. De „ki beszél és miről?” – idézhetném a könyv fülszövegében citált Fotómátrix idevágó bekezdését. Erdei képi narrátora azonban többnyire nem mesél, csak néhány szót és egy kérdőjelet ismételget az első laptól az utolsóig: „Nézd, látod ezt?” És az az igazán ijesztő, hogy a képek erőteljes érzelmi és gyakran metaforikus töltése ellenére e kérdésben nincs semmi indulat!” – Jokesz Antal



2004. 06. 08. 13.59, Feodosia, Ukraine



2006.01.29. 9.28, Villavicencio, Columbia